Terdik Tamás

Nemzetünk feladatáról, kötelességéről

„ Magyarnak lenni nagy szentakarat ” //Sajó Sándor//

Ebben az írásomban azon gondolataimat fejtem ki, amelyek nemzetünk feladatáról és kötelességéről szólnak.  Az itt említett két fogalomból újjászülethet nemzetünk. Mert a magyar nemzet tagjainak egy hatalmas tulajdonsága van, amely megkülönbözteti őket a többi nép/nemzet tagjaitól. Ez a tulajdonság pedig az Istentől kapott ősi tudás.

S rögtön rátérek a lényegre: Ez a tudás benne rejlik anyanyelvünkben, ősi szkíta írásunkban, népdalainkban, néptáncainkban, népmeséinkben, népi viseletünkben, írásos emlékeinkben. Utóbbinál gondoljunk csak, a Tihanyi Apátság alapító levelében található magyar szórványokra, vagy a költő/hadvezér Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem című nagyszerű munkájára, de gondolhatnánk itt Petőfi Sándor, Wass Albert, Badiny Jós Ferenc vagy éppen Forrai Sándor nemzetünkért végzett munkásságára is.  De meg kell még említenem, a még most is nemzetünkért dolgozó személyeket: Friedrich Klárát és kedves férjét Szakács Gábort, valamint Szondi Miklóst, Molnár V. Józsefet, Szántai Lajost, Pap Gábort. A neveket még hosszú ideig lehetne sorolni. De nemzetünk tudásával kapcsolatos értékeket is lehetne még sorolni, a többszáz vagy akár többezer éves rovásemlékektől kezdve, a híres magyar feltalálókon és találmányaikon át, a híres és tehetséges színészekig/zenészekig.

Az előbb felsorolt személyekről pedig annyit még, hogy első hallásra átlagos embereknek tűnnek, különösen azok számára, akik nem ismerik nemzetépítő munkásságukat.

De mégsem átlagosak, hanem kiválasztottak/beavatottak. Akiket Istenünk és Boldogasszonyunk jelölt ki Őseink tudásának ápolására, megtartására, továbbadására. Hiszem, hogy minden magyar nemzedékben születnek olyan fiatalok, akik tudásuk és tehetségük mellett, kiválasztottá/beavatottá válnak.

E sorok írója, aki a szívébe nézve azt érzi, hogy ő is kiválasztott/beavatott, egy kérdést és egy üzenetet intéz a 21-ik századi magyar fiatalság többségéhez. Mely üzenetben a kérdésre is a legjobb tudása szerint próbálja megadni a választ.

 

Miért kell mindig a nyugat után mennetek?

 

Ez az a kérdés, ami foglalkoztatja lelkemet, amikor némely fiatalra nézek. S bár tudom azt, hogy ebben az agymosott világban mely befolyásolja az ifjú nemzedéket, nagy szerepe van az esetleges rossz családi háttérnek, a nem megfelelő nevelésnek és a gyatra oktatásnak is.

De itt a kérdésem lényege: Hogy miért kell olyan világ után mennetek, amely nem segít, hanem ronthat az életeteken? Olyan világ után, ahol nem számítanak a valódi értékek, csak a „szórakozás” és a kábítószerek, amelyek tönkre tehetnek egy népet/nemzetet. Miért értékesebb nap számotokra a Valentin nap és a Halloween; mint a Húsvét vagy a mindenszentek/Halottak napja? Ha értelmes magyar gondolkodás van az elmétekben tudtok tenni ellene.

A válaszom erre a kérdésre a következő: Sajnos napjainkban ez kivédhetetlen egy magyar kamasz gyermek számára, akinek azzal a tévhittel mossák az agyát mindennap, hogy milyen csodálatos a „nagy” Amerikai Egyesült Államokban az élet. Kamasz koromban magam is ebben a tévhitben éltem. Ezért alakul ki a magyar fiatalok többségében az úgynevezett Amerika imádat. De az a magyar fiatal, aki megkomolyodik, nemzeti öntudatra ébred, tanul, sokat olvas, az rájön arra, hogy a képernyőkön mutatott csillogás mögött, üresség és mocsok van. Hogy a Los Angelesi vagy New Yorki betondzsungelek eltörpülnek egy felvidéki Tátra, egy Dunaparti Visegrád vagy mondjuk egy erdélyi Kelemen havasok mellett.

Gondoljunk csak bele abba, hogy hogyan vélekednek az ilyen kérdésekről a Tót testvéreink vagy a Román testvéreink.  Azt a hamis történelmet, amelyet nemzeti öntudatuk felemelésére alkottak, büszkén kiáltják a világ népeinek, hogy mi Tótok és Románok ezektől a népektől származunk.

Ők nem magasztalják a csillagos égig az Egyesült Államokat és az onnan bejövő szemetet, butaságot. 

Nekünk csonkaországi magyaroknak példát kell vennünk ezekről a népekről. Hiszen nekünk magyaroknak még csak ki sem kell találnunk semmiféle őstörténelmet, mert az elhallgatott források segítségével felfedezhetjük valódi magyar őstörténelmünket. Egyszóval saját értékeink adottak, csak észre kell venni őket. S nem szoríthatjuk többé háttérbe, egy idegen még csak kultúrának sem nevezhető valami miatt.

S példát kell vennünk a csonkaországon kívül élő magyar testvéreinkről is, akik az adott lehetőségük és legjobb tudásuk szerint ápolták, óvták és továbbadták nemzetünk valódi értékeit. KÖSZÖNJÜK NEKTEK A PÉLDAMUTATÁST.

 

Tehát ez kell nemzetünk feladatának és kötelességének lennie.

Saját értékeink megőrzése, ápolása, továbbadása. Mert csak így maradhatunk meg magyarnak, ha magyar lélekkel, magyar érzésekkel és magyar gondolkodással élünk.

Szeressük nemzetünket és annak minden kincsét, s szeressük szülőföldünket és annak minden négyzetméterét.

S ne felejtsük el őseinket sem, kik nemzeti értékeinket megőrizték, ápolták, továbbadták nekünk.

Legyen ugyanez a FELADATA ÉS KÖTELESSÉGE a mi nemzedékünknek is.

Mert jelenleg mi vagyunk az ifjú nemzedék és az utánunk következő nemzedék létéért mi tartozunk felelősséggel. Ugyanis azt az ősi tudást, amit felmenőink őriztek, azt nekünk kell továbbadni: HOGY A MAGYAR MEGMARADJON.   

 

A mondanivalómat pedig egy Wass Alberttől átvett idézettel zárom le.

 

„Őrizzük a tudást, egyiktől a másikig, hogy ki ne vesszen valamiképpen, s kéznél legyen, mikor nemzetté érik majd újra a nép…” //Wass Albert-Hagyaték//

 

HÁT LEGYEN ÍGY.

 

Terdik Tamás (rovásíró)

2017. Enyészet hava

 

Oldal: Nemzetünk feladatáról, kötelességéről
Nemzeti Értékek-Hagyományőrzés-Történelem-Hitvallás... - © 2008 - 2024 - nemzetiertekeink.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat